2011. őszelő 7.

"But they can see no reasons,
Cause there are no reasons,

What reason do you need to be Saun?"

2011. nyárutó 28.

Szombaton elmentünk rókabili koncertre a bátyámmal, és nagyon csúnyán bekészültem. Úgy mesélte reggel, hogy miket csináltam, mert nem is emlékeztem. (Egyébként aggasztóan gyakran van emlékezetkiesésem, mármint nem azért mert gyakran is iszok, hanem ivásonként átlagosan. Ráadásul nagyon le tudok aljasulni, csak nézek, amikor szembesítenek önmagammal. Ez cink? Engem inkább az utóbbi aggaszt. Amúgy bátyám még durvább, ő lábon kihordja, és egyszer csak nem emlékszik, hogy mi volt 5 perce, elszívtuk-e már a másodikat vagy nem, meg ilyenek.) Lényeg, hogy megvertem egy bankautomatát, amiért nem adott pénzt; nem vágtam a saját pinkódomat, és harmadjára is elbasztam. Úgyhogy egyrészt mehetek szívni a bankba holnap, másrészt meg nem tudom ökölbe szorítani a jobb kezem, és így (plusz a másnap) nyomtam le az eddigi talán létező legdurvább vasárnapot, 10 óra, 11 ketrec.

Hazajöttem, mérgemben megnéztük a Kannibál Holokausztot. Még nem tudtam eldönteni, hogy tetsszen-e (de rendesen telipumpáltam magam kávéval a nap folyamán, úgyhogy lesz időm elgondolkodni rajta). Direkt úgy néztem, hogy tudtam/sejtettem, mire kell számítanom, tehát bennem volt egyfajta para egészen a végéig, erre a "hiperrealisztikus embervágás" helyett valódi teknőc- meg majomvágást kapok. Na jó, előbbi is volt, de nem estem tőle hanyatt. A sztori meg az üzenet viszont üt, pedig nem is feltételeztem, hogy lesz benne ilyesmi.

Akartam filózni az "epikizmus"-ról, a srácokkal beszéltük, és abból áll, hogy ez napjaink "korstílusa" (bár az információ mindent átható áradata óta nem beszélhetünk korstílusokról igazán, de mindegy). Az embereket már csak az epic dolgok érdeklik, mindegy, hogy epic win vagy epic fail, az kel, ami epic, vagy legalább is epicként van felcímkézve. Szuperhősök, egyes irányzatok alapítói, szókolld zsenik, mi van, ennyire várjuk már az übermensch eljövetelét?

...szóval ott tartottam, hogy erről akartam írni, de helyette Vocabulary rovat.

FÁJDALOM

• PAIN = 1. hirtelen ~ 2. intenzív ~, kín
• ACHE = folyamatos ~, fájás
• SORE(NESS) = rsz. gyulladásból adódó ~, az a fajta, amikor valami nyomásra fáj

Közben úgy döntöttem, hogy végül is tetszik a Kannibál Holokauszt; a footage vége jelenet nagy megkönnyebbülés minden jóérzésű (és -gyomrú) nézőnek, azt hiszem, és nálam most ez eldöntötte.

2011. nyárutó 22.

Szerencsére nem jártam a St. James street közelében sem, mert jobb dolgom akadt, de megvolt a buzifesztivál is. A hotel megközelítőleg sem volt olyan bizi, mint buzi tavaly meg azelőtt. Itt egy kép, amin harsányan felröhögtem.

2011. nyárutó 14.

Itt hallható a Szeki-féle makói muzsikás I taste a liquor never brewed.

2011. nyárutó 11.

Előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel meggyilkoltunk, feldaraboltunk és a szobámban elrejtettünk 3 bazinagy raklapot, meglesz a tűzrevaló a bográcspartihoz. Egyikőjük mávos volt fénykorában. : )

Háttérben az időközben leszakadt plakát. Fogalmam sincs, mit kezdjek vele, szerintem hajtogatok belőle egy bazi nagy papírrepülőt, és legközelebb azzal megyek haza látogatóba.

Egyébként várhatóan ez a hét lesz a nyár legbizibbike (meg a legbuzibb is), csütörtökön Green Audit, lényegében ezért az egy napért ment eddig, és ezen a napon csúcsosodik ki az egész újrahasznosítósdi meg a zöld agyfasz, ugyanis kitalálták, hogy arany minősítést kell elérnie a szállodának. Offos lennék egyébként, de be kell mennem, hogy velem is eggyel többen legyenek kiálljak, és elmondjam, mi mindent tettem személyesen az ügy érdekében. Aztán hétvégén az elmaradhatatlan Gay Pride. A buzikarnevál, ami Brighton egyik igazi nevezetessége, mágnesként vonzza a buzikat európa-, ha nem világszerte mindenfelől. Két, élesen elkülöníthető csoportba oszthatjuk a hotelben megszálló buzikat, az egyik a konszolidált melegpár, akik nem tudni, mit művelnek a szobában, de amíg stay, nem kérnek takarítást, amikor meg kiköltöznek, szépen rendben van minden, és bőséges borravaló várja a takarítót az asztalon. A másik meg logikusan a szingli buzi lenne, bár nem tudom, kik ezek az emberek, de csapatosan jönnek, 3-4-5 fő egy szobában, amelyet a négy sarkából kifordítanak, öt extra törölközőt kérnek (fejenként), ami hozzám csurom szarosan érkezik vissza (saját szememmel láttam beöntőgépet egy pár szobában!), és nemhogy aprópénzt, de egy árva jointchustát se.

Na zárom el, mert a kurva front miatt másfél részletben tudok csak aludni. (nappal meló, délután pöri, este pár óra mély és intenzíven álmodós alvás, pontban éjfélkor szemkipattanás, hajnalban pici döglés, reggel elkésés)

2011. nyárutó 9.

Miért szar a sztaki?

Az életcél nekem olyan, mint mondjuk a nyakkendő. Felveszem, ha látnak, hogy jópofizzak, de magamnak csak nem tudom bemesélni sokadjára se, hogy jól áll, vagy egyébként bármi haszna van, ráadásul kényelmetlen, mint az állat, így hát tépem lefelé, mihelyst egyedül felejtenek...

Nem megyek Magyarországra lakni, fujj! Hülye lennék! (Merhogy volt ilyen is, lehet, ide nem lőttem.)

2011. nyárutó 6.

A szomszéd csaj, Lenka nekem adta a killbilles plakátját. Azt mondja, kihajította volna úgyis, még az előző lakó (aki az Odeonban dolgozott, onnan hozta) hagyta a falán, azóta ott volt. Sajnos nem kért cserébe semmit, pedig én tényleg.

Kicsit ferdén sikerült felrakni, mert nagyobb, mint én.

2011. nyárutó 4.

Ebből a könyvből tanulok, és kurva jó! Gramática de uso del español (pdf). Akinek kell, az ugassa!

2011. nyárutó 1.

Roland Topor: Le Fourmilier (A Hangyász) (linómetszet)

2011. nyárhó 25.

Tegnap elmentünk egy helyre (az a neve, hogy The Jury's Out ("az esküdtszék kivonul", egyértelmű utalás a Jurys Inn szállodaláncra, és vicces), ahol elvileg van csocsó, nem volt. Az egyik vendég azonban felszólt az ipodjából, hogy meghalt Amy Winehouse. Akkor már tudtuk, hogy nem lesz megállás. (Maga a hely elég fos sznob tanya, és lépten nyomon azzal sokkoltak, hogy nem értik az angolomat, pedig én tényleg igyekeztem intelligens társalgást kezdeményezni, hogy huszonhét, meg minden.) Leléceltünk, majd kocsmáról kocsmára jártunk, és a végén már üvegből ittuk a sambucát, meg random járókelőkre kiabáltunk, hogy meghaltémivájnháuz bázmeg! Belebonyolódott egy maroknyi spanyol cimbora is a történetbe, akik egy spanyol étteremben lógtak csípőre tett kézzel, várva hogy Paola végezzen (aki mintha megsejtette volna alattomos tervemet, köszönés meg minden nélkül azzal nyitott a kis szemét, hogy meghalt Amy Winehouse). Éjfél körül be is zártak, addig lecsúszott ez-az, bátyám hazateleportált, mi meg a fejünkbe húztuk a várost. Összefutottam Alvaroval, de nem sokat paktálhattunk, mert egyszer csak kimentem cigizni, vissza azonban már nem engedtek mondtván menjél haza, kisfiam, alukáljál egy kicsit. Így is tettem.

Ma meg szívtam a busy vasárnap faszát, egész álló nap.

Ja, és még azt akartam, hogy meghalt Amy Winehouse.

2011. nyárhó 24.

A google translate még mindig angolon keresztül fordít magyarra, pedig ezt meg lehet javítani, úgy vélem. Oké, hogy világnyelv, de ritka a nyelvtanilag ennél minimálabb nyelv, talán a wolof alulmúlja.

parir (szülni) -> bear -> MEDVE bazmeg, az.

Amúgy megint konzumrokker voltam, mert én már csak ilyen is vagyok, vásároltam egy slayeres meg egy burzumos pollót, valamint egy kutyaláncot, és mondták, hogy 54 font, de akkor már a szatyorban volt meg a szívemben. Mondjuk a kontakthibás kártyalehúzó elsőre egy "Void" feliratú blokkot nyomtatott ki, akkor még elszaladhattam volna mondván, hagyjuk a picsába, de naná hogy nem.

De az utcán azért lehajolok a pennykért, meg a kaján spórolok, mert a lakbéren nem lehet.

2011. nyárhó 20.

Fuck Yeah Ruritania! Shareware fonts 4 lief!

2011. nyárhó 20.

Kaptam ma egy sms-t egy számomra ismeretlen, brit mobilszámról, hogy éppen veled készülök álmodni, nagyon hiányzol, szeretlek, de így magyarul, és PONT nem értem rá ilyesmire, ha érted, hogy mondom, úgyhogy meg vagyok ostromolva, túlerőben vannak.

Mondjuk mielőtt széttörtem a régi telefonom, és volt egy rakás telefonszámom, ami elveszett, akkor is ugyanez volt a számom, de nincs eszem hozzá, melyik angliai magyar szánta ezt nekem hónapok óta először, nyilván téves.

Ha valaki mégis magára ismer, jelentkezzen. Jelige: "Belefér".

Tök mindegy, ha unatkoztok, írjátok be a google translatebe párszor, hogy ronronronronron..., és ejtessétek ki spanyolul. (ronronear=dorombolni)

: )

2011. nyárhó 19.

Egyébként Andalúziáról akartam értekezni.

Bikaviadal, bor, arab gyökerek (pont mint nekünk a törökök), flamenco, még bor, szörfparadicsom meg gibraltári hasis. A naptártól függetlenül ha a harminc, de inkább harmincöt fokot meghaladja a celziusz, és nem esik, akkor az nyár. Nincs étel olajbogyó nélkül. Igazából a lófasz se tudja, nem jártam ott (még! majd jövő áprilisban tiszteletemet teszem mindenképp, megcsodálom a Semana Santát meg a Madrugát, készítek legalább egy darab fészbúkgyanús képet és számtalan bloggyanúsat).

Igazán az ándálússz tájszólást akartam ecsetelni, mert én már csak ilyen unsznob  genny vagyok, mi több, hazaáruló magyarfaktos.

¡Vamos a hablar español apropiado! >: O
[bámóá ábláéPPPánnyó áprobiáó]
Beszéjjünk ékös magyarú!

Mindent megesznek, mindentmindent. Az s-ket, az r-ket szinte kivétel nélkül. Az -ada, -ado végű szavak közepéből (szófajtól függetlenül) a d-t, így -a illetve -ao végű szörnyeket eredményeznek (~portugál -ão?). Ezáltal jóval kevesebb hangot kell ejteniük, de furcsa módon még gyorsabban beszélnek. Mindezen túl magasról szarnak a "sejpítő hangra" (z, ce, ci), helyette sima sz-t nyomnak. Ha nagyon beleélik magukat egyesek, igazi ízes délamerikai mucsaiparaszt tájszólásra kezd emlékeztetni, csak a dallam más, meg hogy a latinok azért hadarnak, mert még sokkal többet akarnak mondani, mint a sima spanyol egyébként (kicsinyítő képzők, nyakatekert múltidők, önözés, ez Andalúziában furán hangozna).

Köszönöm a figyelmet, megyek és eszek egy kis pollo y papast, vagy miazisten, csirkét krumplival.

No' vemo'!

2011. nyárhó 18.

írtam fészbúkra egy hosszabbat, de nem látják csak a stalkerek. kirakom ide is, mert faszom az időbe. meg itt legalább ennél jobban nem tudom eldugni, ha egyszer írok valamit.

Bassza meg az internet. Ma éjjel megint vagy a kilencvenedik oldalig lestem egy bizonyos tumblrt, ahol minden oldalon volt legalább egy ínycsiklandó kajás kép (és lusta voltam enni, gyűlölök egyedül enni, képtelen vagyok rá), holott amikor éjfél körül kipattant a szemem a délutáni szunyókálás után, acélos akarattal elhatároztam, hogy borotválkozni valamint kajálni fogok. Észben kéne tartanom az ilyen szánalmas incidenseket, és mégiscsak visszaállni az ivás-szívás-baszásra, ennél még az is sokkalta jobb volt, amikor csúnyán bekúrtam, a la madrugada* hazakísérődtem taxival egy lány által az ő költségén, aludtunk, fázott, aztán reggel mentem melóba, és voltam olyan szarul, hogy pusztán ahhoz is segítség kellett, hogy belekúrjam a szennyest a ketrecekbe és behazudjak valami számot. Aznap dőrén megfogadtam, hogy ilyet többé soha.

Na jó. Csak azt kellene megoldanom, hogy ne maradjak egyedül néhány óránál tovább (az alvást leszámítva), onnan minden okés lenne.

*Vocabulario rovat

la madrugada - (kb. 2-3-tól napkeltéig) Nem egészen "hajnal", bár nincs tömörebb magyarítás, "a napkelte előtti órák", nekem úgy magyarázták, hogy "amikor a rendes ember részegen mászik haza". Lásd még "kék óra" (la hora azul). Jó, mi?

Közben arra a party piece-re gyúrok, hogy képes legyek random spanyol wikipédia szócikket különféle latinamerikai (Mexikó, Kolombia, Faszom), dél- (malagueño, andaluz) illetve észak-spanyolországi (Madrid, Zaragoza, Cantabria, galego) akcentussal felolvasni (spanyol anyanyelvűek nagy derültségére akár bizonyos szavak szlengesítésével), és közben továbbra se feltétlenül értsem, hogy miről van szó. Majd egyszer talán megmutatom. : )

Addig is bassza meg az internet, főleg a tumblr. >: (

2011. nyárhó 15.

Az utóbbi időben azon gondolkoztam, hogy a dániai bő másfél év egy fej vöröshagymát nem ér számomra, míg a szemem világát hamarabb elcserélném, mint ezt a brightoni két és fél évet. (A magyar 18 év meg olyan, mint főzéskor a hozzávalók feldarabolása, hiába van kész fejben az étel, csak egyre éhesebb leszel, és még a rezsót se gyújtottad be, hogy spórolj az árammal.) Azt hiszem, Dániában azt próbáltam ki, mennyi szenvedést vagyok képes kibírni ép ésszel, rendesen kiszenvedtem magam, nem mentem sehova, ha mégis, akkor vittek, ráadásul egy csomó emlék jótékonyan ki is törlődött, aminek inkább még örülök is. Tök fura, hogy milyen szarul voltam egy országban, ahol a lakosság 98%-a boldognak tartja magát. Nem tudok visszaemlékezni, kicsoda voltam, csodálkoztam, hogy nem tudok megtanulni dánul, pedig még angolul se tudtam, rosszabb, mint félkész állapot, amit ott elértem, még jócskán vissza is kellett bontani, hogy  továbblépjek, aztán itt egy teljes, üres évnek el kellett telnie regenerálódással, hogy minden viszonylag okés legyen. Dániában láttam életemben először tengert, de voltam olyan döglött, hogy nem tulajdonítottam semmi jelentőséget neki, nem éreztem semmit, ha mondtam is, hogy tök jó, akkor biztosan a szituációnak hazudtam.

Na mindegy, aztán most találtam egy linkgyűjteményt, külföldi magyarok blogjai, és nyilván Dániára cuppantam rá elsőként (nem tetszik az ötlet, hogy ennyire keresem a szenvedést). Megtudtam (Kolonics Orsi (hoppágeci!) blogjából, akit elvileg ismerek is személyesen), hogy bezárt a Zsíroskenyér meg a vidámpark, le fogják dózerolni a picsába, és lakótelepet húznak a helyére. És egy csomó mindent tudok Dániáról, ha belenézek a hírekbe vagy a történelembe, van értelme számomra. Nem tudom, ennek örüljek-e, mert ez még egy dolog, amiről van fogalmam, vagy ne, mert még egy dolog, amire feleslegesen pazaroltam a memóriámat, de ilyenkor, meg amikor néha-néha google street viewban kihordom az újságot, elévülni látszik a fentebbi vöröshagymás dolog. Ha mást nem, az árnyékomat rendesen megismertem ott, és picsaság vagy nem, de valahogy jól esik, hogy van, aminek ennyire tud fájni a hiánya.

Hogy fogom akkor kibírni, mikor Brightonból haza kell költözni?

Más. Összeszámoltam, és három emberről van tudomásom, akik ezt a blogot rendszeresen olvassák, mindhárom spanom fészbúkon, meg máshol is, csak általában nincs pofám beszélni velük. Blogolás varázsa ide vagy oda, ez azért a csicskaság netovábbja.

2011. nyárhó 14.